Növényi társkereső

       A vegyeskultúra egy biológiai egyensúlyra törekvő kertművelési rendszer mely alkalmazásával időt, munkát, pénzt és energiát spórolhatunk meg, optimálisan kihasználjuk a rendelkezésre álló területet, vegyszermentesen termelhetünk zöldségeket, fűszernövényeket családunk számára.

Elveit Gertrud Franck dolgozta ki több évtized alatt. Segítségével hozták létre a fuldai apátsági kert vegyeskultúrás kialakítását, amit napjainkban is így művelnek. Olyan növénykombinációkat kerestek, melyek során a növények kölcsönösen támogatják egymást, segítik a kártevők és a kórokozók elleni harcban. Napjainkban a Zürichi Egyetem munkatársai végeznek kutatásokat. A mezőn élő növényközösségeket vizsgálva bizonyítást nyert, hogy jobban tudják hasznosítani a fényt, valamint a talaj tápanyag- és víztartalmát, védik egymást a kártevők ellen. A növények saját erősségeit kihasználva illeszkednek a közösséghez (kutatók ezt a folyamatot gyors evolúciónak nevezik). Vizsgálataikat szántóföldi körülmények között is folytatják. 

 A nagyüzemekben nagy területen monokultúrában egyetlen növényfajt termesztenek, ezek a növények az emberi gondoskodás nélkül nem fejlődnének, ellentétben pl. az érintetlen erdővel, ahol a növénytársulások fajai hosszú idők alatt alkalmazkodtak egymáshoz, nem igénylik a beavatkozásunkat. 

A növénytársítás módszere a természet megfigyeléséből indult ki. Ahol a különböző fajok együttesen fordulnak elő. Az erdőben a fák, a cserjék, és a lágyszárú növények alkotnak életközösségeket.

   Nincs növénymentes, üres talaj. Fűfélék, moha, borostyán, gombafélék takarják, ősszel pedig a lehulló levelek. Növények, állatok és a talajszervezetek alkotnak egy természetes ökológiai rendszert. A folyamatot melynek során a növények különböző szerves vegyületeket bocsájtanak ki a talajban, és a talajszint felett a szomszédos növényeket pozitívan, vagy negatívan befolyásolva allelopátiának nevezzük. A talajban visszamaradó növényi maradványokat fajspecifikus baktériumok hasznosítják. 

Nagy előnye a vegyes ültetésnek a jobb tápanyagmegtartás. A többféle faj más-más mélységben gyökeresedik. Ezek tervszerű váltása azzal az előnnyel jár, hogy a mélyen gyökeresedő növények a talaj mélyebb rétegébe szivárgó tápanyagokat megkötik, amit a sekélyen gyökeresedők hasznosítani tudnak. Ezen kívül a különböző növényfajoknak nem egyforma a tápanyagigénye. A vegyeskultúrával is az a célunk, mint a vetésforgóval a talajt nem akarjuk egyoldalúan igénybe venni. Gyenge növekedésű, vagy talajjavító növények legyenek a nagy tápanyagigényű növények mellett.

     Ne feledkezzünk meg a talaj takarásáról sem! Gertrúd Frank köztes növényeket vetett, és a felületi komposztálást alkalmazta. Ehhez a példát szintén az erdőből merítette, ahol nem találunk komposzttelepeket, legfeljebb a szél által összehordott levélkupacokat. A kertben, és a háztartásban keletkezett szerves anyagokkal folyamatosan újabb rétegekkel fedjük a talajtakaró komposztot, a bomlás gyorsabban megy végbe mintha komposztálóban érlelnénk. A kiszáradt talajt ne takarjuk! A felületi komposztálás azzal az előnnyel is jár, hogy nem foglal külön helyet a kertben. Azonban nem alkalmasak a már megfásodott, és a felmagzott részek, tisztán, mással nem keverve a szalma. A füvet érdemes kicsit szárítani, 1 cm. vastagságban terítsük, ez legyen a legutolsó réteg, így egy járható felületet kapunk. A komposzttakaró alatt gazdag talajélet alakul ki. Ezekbe a komposzttal takart sávokba a következő évben a zöldségfélék kerülnek. 

Növénytársítások melyek támogatják egymást a kártevők elleni harcban.

-fokhagyma védi az epret az atkától

-hagyma elűzi a sárgarépalegyet

-majoránna elűzi a hangyákat

-paradicsom a káposztakártevők ellen

-saláta a káposztabolhától védi a retket

-csombor a babtól tartja távol a fekete tetvet.

A tápanyagellátásban támogatják egymást

-karfiol és a zeller

--paradicsom, fejes- és kelkáposzta

Növekedésgátló, kerülendő kombinációk

-bab-hagyma, borsóval

-hagyma borsóval, vagy káposztával

-paradicsom borsóval

-petrezselyem által kibocsátott illóolajok nem kedveznek a fejessalátának. Idő előtt felmagzik.

-burgonya gátolja a zöldborsó csírázását, növekedését

-retek-uborka

-paradicsom borsóval. Egyszer elkövettem ezt a hibát, a szépen fejlődő borsó mellé kipalántáztam a paradicsomot ezután alig fejlődött, a termés is kevés lett.

Gyógy- és fűszernövények, mint gondoskodó társak

-bazsalikom szomszédságában bőven terem az uborka, védi a lisztharmat ellen, jó szomszédja a paradicsom

-csombor v. borsikafű távol tartja a babtól a levéltetvet

-borágó a káposztafélék kártevőit tartja távol

-kapor segíti a sárgarépa csírázását

-zsázsa a gyümölcsfa alá körbe ültetve távol tartja a vértetvet

-kamilla, spenót, saláta, a paradicsom növekedésére van jótékony hatással

-turbolya véd a lisztharmattól, csigáktól, tetvektől

- petrezselyem távol tartja a retek kártevőit, a retek segíti a petrezselyem csírázását

- sarkantyúka távol tartja a kártevőket.

A Virágok, hasznosak és szépek

-körömvirág a bab, káposzta, paradicsom közé, a gyümölcsfák köré javasolt

-büdöske babnak, paradicsomnak, és a salátának jó szomszédja.

Mustár

Nagyon jól használható növény, talán a kiskertekben több figyelmet érdemelne. Gyorsan csírázik és takarja a talajt. Talajfertőtlenítő hatása a fonalférgek ellen már az első vetés után megmutatkozik felére csökkentve a számukat. Gyökérmaradványai gazdagítják a talajt, regeneráló hatása van. A talajt lazává, és gyommentessé teszi. Könnyen eltávolítható amikor a sorba vetni, vagy ültetni szeretnénk.

   Az azonos családba tartozó növények általában rosszul viselik egymás társaságát. A következő évben cseréljük a növények helyét. Mindig tervezzünk a zöldségek mellé virágot is. A büdöske, a körömvirág, a kamilla a többi növényre és a talajra is kedvezően hat.

Egyszerű szabály, amik a fazékban jól megférnek, azok az ágyásban is kedvelik egymást.

Néhány példa arra hogy tudjuk a gyakorlatban megvalósítani kertünkben a vegyeskultúrás termesztést.

Gertrúd Franck féle spenótköztes -vetés

    A gyorsan fejlődő spenót hamar árnyékolja a talajt, a helyén kialakítandó talajtakaró komposzt legjobb alapja. Tavasszal az egész kertet 40-50 cm-es sortávban spenóttal vetjük be. Az így kialakult sorok közt neveljük a fő kultúránkat. Utakat nem alakítunk ki. Horolókapával lekapáljuk a spenótot (miután elegendő mennyiséget lefagyasztottunk, és az ismerősöket is elláttuk) a lomb ott marad, itt komposztáljuk, és egyben járható felületet is kapunk. A bennmaradó gyökerek és a levágott levelek is jó táplálékot nyújtanak a mikroorganizmusoknak. A sorközökből a csírázó gyomokat kézi kultivátorral távolítjuk el, majd ide vetünk, illetve palántázunk. 

Egy napraforgós társítás.

  Az egysoros művelés rotációs elve. ABC sorok és növényei

   Vannak növények melyek hamarabb hoznak termést, míg mások hosszabb ideig foglalják a helyet a kertben és nagyobb a területigényük is. E szempontok szerint Gertrud Franck három csoportba sorolta a növényeket. Ez segíti az eligazodnunk, elkészítenünk a vetéstervet.

Az A sor növényei május közepétől a vegetációs idő végéig foglalják a helyet. Pl. paradicsom, kései káposzta, burgonya, karósbab, paradicsom. Ezeket mindig 2m. távolságra ültetjük egymástól.

A B sor növényeit a vegetációs idő első vagy második felében termesztjük a kertben. Korai káposzta, cékla, borsó, korai karfiol, Ezekből a sorokból kétszer is szüretelhetünk. Ezek helye az A sorok között 1m. távolságban van. A sor növényeinek nagy szerepük van a rendszerben, mert tulajdonképen ezekkel alakítjuk ki a vegyes kultúránkat.

A C sorokat A és B sorok között 50 cm. távolságban vetjük. Itt fő szempont a rövid tenyészidő, és az alacsony, kis termet. Egyik korai fajtát követi egy másik zöldségféle kései fajtája. Pl. dughagyma, salátafélék, karalábé. Ide vethetők még az endívia, gyógy- és fűszernövények.

A sorok 50 cm-re álltak egymástól, a következő évben az előző év sorai közé kerülnek az új sorok, azaz 25 cm-el odébb vándorolnak. Megelőzhetjük, hogy a következő évben a fő növényünk ugyan arra a helyre kerüljön.

Évelő dísznövények

    A régi parasztkertek, kolostorkertek példaértékűek lehetnek. Nincsenek csupán egy fajjal beültetett ágyások, hanem egy fő növényt, és annak kísérőnövényeiket fedezhetjük fel. Itt is kerüljük a monokultúrát, ne ültessünk nagy területre ugyan azt a fajt. Ha nem szeretünk kapálni akkor javasolt a talajtakaró növények használata.

Itt a zöldségfélékkel ellentétben a vetésforgót nem tudjuk alkalmazni. Válasszunk ellenálló fajtákat! A rózsáknál válasszunk ADR minősítéssel rendelkező rózsafajtákat. Ezek szigorú bírálaton estek át, mint küllem, fagytűrés és gombás betegségeknek való ellenálló képesség szempontjából is.

Bátran használjuk az évelő fűszernövényeket az ágyások szegélyeként. Levendula, rozmaring távol tartja a levéltetvet, a meztelencsigákat és a hangyákat.

A zsályát, izsópot, kakukkfüvet nem tűrik a csigák, riasztják a káposztafélék hernyóit. Sövényként használhatjuk őket.

A talajápolás, a talajélet aktivitása fontos a növények egészségének fenntartásában!

Felhasznált irodalom: Gertrud Franck Öngyógyító kiskert című könyve, ami minden kertészkedni szerető embernek hasznos olvasmány.